Imola, Koko és Chanell
"Két kutyám van, egy skótjuhász és egy tibeti terrier. A problémák a következőek voltak: folyamatosan ugattak, és nem lehetett leállítani a terriert, nem fogadtak szót nekünk, de a legfotosabb az volt, hogy megharapta az Anyukámat a collie. Ezután, úgy gondoltuk, hogy jó lenne valakit keresni, aki személyesen foglakozna velünk. Nagyon sokáig keresgéltünk, és már szinte le is mondtunk, arról hogy a XXII. kerületben találunk valakit, amikor az Anyukám egyszercsak azzal hívott fel hogy tőlünk egy utcányira talált valakit. A személyes találkozó után, meggyőződésem volt, hogy tudja mi kell a kutyáknak, és hogy oldjuk meg a problémákat. Innentől kezdve minden héten eljött hozzánk Lilla. Az órák nagyon élvezetesek voltak, és tanulságosak. Mindig sokat tanultam a kutyákról, és arról hogyan kell velünk helyesen bánni. Pár találkozó után látszódott már a változás, és érezni lehetett, hogy újra mi irányítjuk a kutyákat, és hogy ettől ők is boldogabbak.
Most már sokkal könnyebb mind a kutyáknak, mind nekünk "falkavezéreknek". Ha elmegyünk sétálni, bízom a kutyákban, és ha más kutyákkal találkozunk, a gazdák mindig mondják, hogy milyen jól neveletek. Jó érzés, tudni, hogy a hibáinkat ki tudtuk javítani a Lilla óriási segíségének köszönhetően!"
Réka és Gesztenye
"Szerencsére egyik sétánk alkalmával találkoztunk egy másik Cerbis gazdival, aki Lillát ajánlotta Geszti megnevelésére...Eleinte mindig felugrált, sétáknál, mivel elég nagy a mozgásigénye elengedtem, de soha nem jött vissza amikor hívtam és szinte minden kutyával összeverekedett. Mióta Lilla párszor kijött hozzánk, már pl: nem cikázik keresztül az úton, megy a behívás és más kutyákkal is sokkal barátságosabb!! (és megvan a középfokúnk!!) Az órák jó hangulatban teltek, szerencsére türelmes voltál, amikor bénáztunk (tam) !! ;-)
Köszi, Lilla és ha nem vagyunk itthon, természetesen Nálad a helye!"
Kornélia, Niki, Peti és Bogi kutya
"Az állatorvosunk ajánlotta Lillát, aki egy nap eljött hozzánk. Két pici gyerekkel így egyszerűbbnek tűnt a kutyakiképzés. Bár voltak akik óvtak a „magántanár” megoldástól, mi nagyon örülünk, hogy így döntöttünk.
Lilla rendkívül rugalmas, maximálisan alkalmazkodott az igényeinkhez és az időbeosztásunkhoz. Ha kellett jött este vagy hétvégén is. Kiskutyánk szemmel láthatóan hétről hétre fegyelmezettebb lett. Legfőbb gondunk az volt, hogy állandóan bejárt a házba, kedvenc helye a nappali volt. Lilla egy határozott mozdulattal megragadta és kitette az ajtó elé. Utána mi is ezt a módszert alkalmaztuk, így 1-2 nap alatt megtanulta, hogy hol a határ. Nagyon jó volt, hogy első alkalommal csak beszélgettünk és ezt az egész család hallotta. Így könnyebb volt a gyerekekkel is elfogadtatni dolgokat, hiszen közvetlenül a szakembertől hallották. Kislányom eddig is nagy állatbarát volt, de ha ezt még lehet fokozni, akkor most méginkább azzá vált. Lilla többször elvitte magával a kutyaiskolába, ahonnan mindig lelkesen jött haza újabb és újabb fogásokat ellesve.Végül mindenképpen meg szeretném említeni, hogy milyen nagy segítségünkre volt Lilla kiskutyánk ivartalanításakor.Vitte, hozta, gondozta napokig, mivel el kellett különíteni a másik kutyánktól.
Remélem hamarosan újra találkozunk! Mi mindenkinek csak ajánlani tudjuk!"
Era és Babó
"Lillát az iwiw-en találtam és rögtön szimpatikus lett, mert látszott, hogy fiatal, energikus és hivatásszerűen foglalkozik kutyákkal. Azért kerestem meg, mert Babó kutyusom, túl az első életévén még semmilyen képzésben nem részesült és a könyvekből csak elméletben sajátítottam el néhány dolgot, de átültetni ezeket a gyakorlatba már nehezebb diónak tűnt. Nem akartam csodakutyát neveltetni Babóból, csak az alapvető engedelmességre akartam oktatni, nyugodtan akartam vele sétálni az utcán, hogy ne kelljen féltenem semmitől.Lilla 1-1 órát foglalkozott Babóval és velem, kb. 6-7 alkalommal. Nagyon meglepődtem, hogy Babó milyen gyorsan megérti a dolgokat és magamon is, hogy sokszor milyen nehezen alkalmazkodok én gazdiként a helyzetekhez. Sokat köszönhetek Lillának, Babó okosabb lett, de ami számomra ugyanilyen fontos, hogy én is sokat változtam. Már képes vagyok a felmerülő problémákat egy másik szemszögből látni és ez segít a megoldásokban.
Lillával a személyes kapcsolatunk is nagyon jó, úgy érzem, hogy kölcsönös szimpátia alakult ki bennünk és tudom, hogy a jövőben is számíthatunk rá."
Viki, Cuba és Matyi
Balázs és Frici
"Fricit én 2009 októberében találtam a 11.kerületben csavargott, valószínű kidobták. Kb 8hónapos lehetett igazi kis strici! Nem sokkal később kertes házba költöztünk, én azt hittem a kert majd mindent megold neki, mégsem a menhelyre kell mennie:(, de hát Frici rosszalkodott, Januárban el is szökött, 4 napig teljesen kétségbe esve kerestük, de visszahozták, na ekkor éreztem úgy, hogy kell hozzá egy oktató...
Lillát ajánlották nekem, kijött hozzánk, először beszélgettünk, hogy mit kell a gazdinak és mit a kutyának, hát 50-50%. Mikor Lilla bejött a kertbe nem is szólt Fricihez, ő ezt nem értette, majd bosszúból leszerelte a riasztó vezetéket. mikor észre vettük Lilla rendesen helyre tette a kis stricit, azóta is vigyázba áll ha meglátja, ezt még nekem nem sikerült elérnem.
Lilla általában egész napra elviszi fricit, ami nagyon jót tesz neki, nagyon sokat tanult, már nem lopkod, ha sétálunk ő az egyetlen kutya a dombon aki visszajön az első szóra...
Tehát nagyon sokat tanult az elmúlt 3 hónap alatt és én is, az etetéssel és fegyelmezéssel kapcsolatban, de még sok minden vár ránk..."
( Kérésére felteszek egy történetet, ami egy kutyasulis tanulónk tollából származik, akiknek örülök, hogy segíthettem a "külön sétáink" során, a jutalmazás fontosságának elfogadtatásában, a teljes rögzülésig. )
Gábor, Dóra, Diego és Sharon "Mindig is úgy voltam vele, hogy haszontalan „tápit” (jutalom falatot) adni a kutyáimnak, mert nem akartam „lekenyerezni” őket, azt gondoltam, ha nem teszik meg azt, amit kérek tőlük magáért az örömért, akkor mit sem ér az egész. Jórészt be is vált, mert az agilityre teljesen rákaptak, ahhoz ma már labda sem kell: rögtön transzba jönnek, amint néhány „hopp-hopp” utasítás elhangzik. Az alap- és középfokú engedelmességgel sem volt gond „tápi” hiányában, ugyan Diego némileg kedvetlenül és figyelemzaravarosan járta végig a kurzusokat, az örökbe fogadott Sharon annál lelkesebb volt, hogy együtt dolgozhatunk, tehát elsiklottam a dolog felett. Persze azt is elengedtem a fülem mellett, hogy Lilla folyton azt hajtogatta, én is pénzért dolgozom, próbálná csak meg a munkáltatóm, hogy hónap végén megsimogatja a fejem, hogy „jól van Dóra, csak így tovább”, aztán ennyi, se pénz, se kajajegy, se bérlet:) Miután viszont hónapokig ezt hallgattam és láttam, mennyire jól működnek az ő kutyái, egyszer kipróbáltam Sharonnál. Sharon eleinte még kevésbé kötődött hozzánk, egyszer teljes két óra hosszára el is tűnt egy erdei kirándulás alkalmával. Veszteni valóm nem volt, hiszen sem labdára, sem sok hívásra, sem szidásra nem jött vissza gyorsabban. Amikor azonban visszahívtam és virslivel díjaztam gyorsaságát, csoda történt. Szinte varázsütésre megváltozott: azóta felkapja a fejét, ha hívom, nem mereng tovább fűbe tolt orral, mint régen. Most már extra feladatoknak is kitesszük őt Lillával: Sharon rögeszmésen ás, olyankor se lát, se hall, egész lövészárkokat képes kikaparni; s hogyha ma már ásás közben hívom el, még akkor is jön, csillogó szemmel várva a virslit vagy sajtot. Mert persze – ahogy Lilla előre megmondta, de én nem hittem neki, nem mindenre működik a varázslat, csak a legfinomabb falatokra.
Éva és Alfi